Ezt a bejegyzést kifejezetten azoknak szántam, akik hozzám hasonlóan kedvelik a régi tárgyakat, a formák és színek által keltett hangulatot.
Volt szerencsém egy angliai úthoz barátok meghívására egy kisebb városba és ennek kapcsán volt szerencsém ezt a néhány fotót elkészíteni.
Komolyan mondom, amikor megmutatták nekem ezt a hotelt, mivel én még ilyen stílusban berendezett szállodában sosem jártam, úgy lépkedtem, mintha egy múzeumban járnék. Ezt pedig nem arra értem, hogy dohos porszag és félhomály, üvegvitrinek és síri csend uralkodott, hanem az "egy kupacban" látható viktoriánus bútorok hatottak így rám.
Az angolok ragaszkodnak családi ereklyéikhez, az örökölt tárgyakhoz, melyeket elhelyeznek környezetükben. A szálloda tulajdonosai, egy idősebb házaspár is őrzik ezeket az értékeket. Engem lenyűgöztek az üveg mögött látható és az ebédlő falán elhelyezett ezüst kanalak, evőeszközök. Volt egy kedvencem is, egy picike kiskanál, amelynek a nyelét rózsa formájúra mintázták.
A bútorok közül legnagyobb hatást az a baldachinos ágy tette rám, amely a fotókon zöld árnyalatú textilekkel borított szobában látható. Ennek a szobának létezik egy piros párja is. Mint a képek is bizonyítják, hosszú percekig elmerengtem a faragások szépségén. Egyszerűen alig tudtam betelni vele. Így hát kattogtattam.
A bútorok mellett a textilek vonzották még nagyon a tekintetem. Ezt csak úgy megjegyzem, hogy egy egyszerű üzletben is választékos a textilek kínálata a kész függönyök között. A megfelelő méretben kiválasztott és óhajtott ablakruhára nem kell napokat várni, míg a helyére kerülhet. Ha jól emlékszem, jó néhány -színben és mintában csábító- függöny őrzi a kéznyomom, mivel erős késztetést éreztem az érintésükre.
Visszatérve a hotelkalandomhoz, mesélnék még a kertről is, ahol pedig a növények sokaságával ölelt központi kültérben a csobogó volt az a tárgy, ami leginkább vonzotta a tekintetem. A képsorok végén bizonyítom is ezt az állításom néhány valóságnyomattal, azaz saját készítésű fotóval.
Bízom benne, - igaz, csak képek által - de a lelkesedésem egy kicsit át tudtam adni a látott tárgyak, bútorok és az átélt élményem felé és az olvasó-szemlélő is részese lesz ezáltal a múltban keveredett jelen hatásának.
